FELELŐSSÉGRE VONHATÓ-E KÍNA A GAZDASÁGI KÁROKÉRT, AMIT A KORONAVÍRUS OKOZOTT?
A koronavírus-járvány világválságot idézett elő, és mint minden válságban, a jelenlegiben is keresik a károsultak a felelősöket. A napokban megjelent hírek azt mutatják, hogy sokan már úgy vélik meg is találták a válság felelősét: a Kínai Népköztársaságot.
A következőkben azt a kérdést boncolgatom, hogy vajon van-e jogi realitása annak, hogy Kína felelőssége megállapítható legyen?
Kína felelősségre vonása elkezdődött?
A téma aktualitását az adja, hogy Eric Schmitt, Missouri állam főügyésze pert indított a kerületi bíróság előtt a Kínai Népköztársaság kormánya ellen arra hivatkozással, hogy a kínai hatóságok a közvélemény megtévesztésével, a tétlenséggel, egyéb visszaélésekkel, a kritikus orvosi kutatások elrejtésével felelősek a járvány kialakulásáért, és így az államban bekövetkezett halálozásért, szenvedésért, a gazdasági károkért. A kereset nyilvánosan elérhető.[1]
Kína a perindítást abszurdnak minősítette. A perrel kapcsolatban megjelent elemzések közös konklúziója az volt, hogy Missouri államnak elméleti esélye sincs a pernyertességre, hiszen – az állami immunitás szabályai szerint – Kína szuverén államként más államok bíróságai, hatóságai előtt mentességet élvez, az USA egyik bíróságának sincs joghatósága Kína felett. A joghatóság hiánya pedig az eljárás lefolytatásának akadálya.
Gondolhatnánk, hogy Missouri állam keresete komolytalan akció. Esetleg tekinthetnénk ezt az amerikai-kínai kereskedelmi háború egyik jelenetének, a kommunikációs hadviselésbe illeszkedő – Lakoffi[2] nyelvpolitikát értő és kihasználó – keretezésnek (pl. Kínai vírus[3], Kung Flu[4], stb.). Azonban nem Missouri állam az egyetlen, aki Kínában látja a felelőst. Múlt héten az angolok, sőt a németek is Kína kártérítési felelősségét firtatták, egyelőre sajtó szintjén.
Kína a vádakat nem hagyta szó nélkül. Az angoloknak azt üzenték, hogy a britek gyarmatosító tevékenysége sokkal károsabb volt, a németek esetében pedig a nacionalizmusnak tudták be a vádakat. A Kína elleni vádak nem az államok hivatalos álláspontját tükrözték, ezért úgy gondolom, Kína nem adott adekvát válaszokat, nem a tőle megszokott higgadtságot mutatta. Emellett a reakciója szerintem egyértelműen kontraproduktív. Pedig igencsak komoly a tét, hiszen láthattuk, hogy az elmúlt évtizedekben Kína nagy hangsúlyt fektetett az arculatépítésre, jelentős eredményeket elérve. A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos mindennemű felelősség felvetése értelemszerűen hatalmas veszélyforrást jelent a róluk kialakult képre.
Azok az események, amik Kína (a kínai hatóságok) felelősségét megalapozhatják
- Kínában már december közepén nyomon követnek egy új, influenzaszerű tüneteket okozó járványt, ami az egzotikus és vadon élő állatokat árusító vuhani Huanan piacon robbant ki.
- December 26-án több kínai hírközlés közzétette egy anonim laboratóriumi szakember jelentését (aki állítólag a kórházak által megbízott laboratóriumban dolgozott), mely szerint a társaság mintákat kapott Vuhantól, és megdöbbentő felfedezést tett: a betegséget egy új koronavírus okozza, amely 87 százalékban hasonlít a SARS-hoz, avagy a súlyos akut légzőszervi szindrómához.[5]
- Li Ven-liang december 30-án egy közös chatszobában hívta fel ismerősei figyelmét, akikkel együtt járt az orvosira, hogy hét ember egy rejtélyes vírus tüneteivel karanténban van a kórházában. Az online kommunikációt éberen figyelő kínai hatóságok Lit még aznap éjjel beidézték a vuhani egészségügyi hatósághoz, és kérdőre vonták, mégis hogy képzelte, hogy információkat osztott meg az esetről.[6] A rendőrség felszólította az összes „netpolgárt”, hogy ne gyártsanak, ne terjesszenek pletykákat és ne higgyenek pletykáknak. Négy nappal később pedig a rendőrség egy papírt nyomott az orra alá, amelyben el kellett ismernie, hogy törvénytelen viselkedést tanúsított, amikor egy vírusról beszélt („hamis megjegyzéseket tett”, kinyilatkoztatásai „súlyosan zavarták a társadalmi rendet”).[7]
Milyen következtetések vonhatók le?
- Kína szándékosan elhallgattatta azokat az orvosokat, akik figyelmeztetni akartak a járványra;
- az állami média elnyomta a vírussal kapcsolatos információkat;
- noha a hatóságok a fertőzés epicentrumában bezárták a vuhani Huanan piacot, nem tettek további lépéseket a vadon élő állatok és növények kereskedelmének megállítására;
- január 22-én, amikor az esetek száma egyértelműen nőtt, a hatóságok ismételten kijelentették, hogy valószínűleg nem fordul elő több fertőzés.
Kína felelőssége már a 2002-ben kirobbant SARS járvány során is felmerült
A vádak nem új keletűek. Kínát 2003-ban is vádolták azzal, hogy elhallgatta[8], visszatartotta, titkosította a SARS járvánnyal kapcsolatos információk átadását.[9] Ez pedig arra késztette a WHO tagállamait[10], hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Közgyűlésén 2005-ben elfogadják az új Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokat (NER).
Az információk elhallgatásával sérülhetett a NER és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Alkotmánya is
- NER 6. cikk: Bejelentés
- (1) bekezdés: A Részes Államok a rendelkezésre álló leghatékonyabb tájékoztatási eszköz segítségével, a nemzeti NER tájékoztatási központon keresztül, a közegészségügyi-járványügyi információk kiértékelését követő 24 órán belül, bejelentenek a WHO-nak minden olyan eseményt, amely a felségterületükön nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetet jelenthet, a döntési eszköznek megfelelően, továbbá az eseményekre reagálásként megvalósított egészségügyi intézkedéseket.
- (2) bekezdés: A bejelentést követően a Részes Állam folyamatosan közli a WHO-val a bejelentett eseményre vonatkozóan rendelkezésére álló aktuális, pontos és kellően részletes közegészségügyi-járványügyi adatokat, amelyek lehetőség szerint magukba foglalják az esetdefiníciókat, a laboratóriumi eredményeket, a kockázat forrását és típusát, az esetek és a halálozások számát, a betegség terjedésére ható körülményeket és az alkalmazott egészségügyi intézkedéseket; szükség esetén a Részes Állam beszámol az esetleges nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetre való reagálás során felmerült nehézségekről és a szükséges támogatásról.
- NER 7. cikk: Az információk megosztása váratlan vagy szokatlan közegészségügyi-járványügyi események alkalmával
Amennyiben egy Részes Állam bizonyítékkal rendelkezik olyan váratlan vagy szokatlan közegészségügyi-járványügyi esemény előfordulásáról a felségterületén, függetlenül annak eredetétől vagy forrásától, amely nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetet jelenthet, a WHO rendelkezésére bocsátja az összes vonatkozó közegészségügyi-járványügyi információt. Ebben az esetben a 6. cikk előírásait teljeskörűen alkalmazni kell.
Ha az információk elhallgatása igazolt, akkor abból az következik, hogy Kína megsértette a NER fenti kötelezettségeit.
- WHO Alkotmányának[11] cikke:
Minden Tagállam haladéktalanul közli a Szervezettel az egészségügyre vonatkozó és ebben az Államban közzétett fontos törvényeket, szabályzatokat, hivatalos jelentéseket és statisztikát.
A WHO Alkotmány 63. cikkének megsértése még akkor sem egyértelmű, ha az információk elhallgatása igazolt. Ennek oka, hogy nem kellően kiforrott, mit is jelent a „közzétett” kritérium. Egészen nyilvánvaló, hogy a járvánnyal kapcsolatos információk elhallgatása magában foglalja az információk közzétételének megakadályozását is. A normaszövegből pedig az következik, hogy az információkat attól az időponttól volt köteles Kína a WHO-val megosztani, hogy azok – hivatalosan – közzétételre kerültek.
Milyen fórum előtt vonható felelősségre Kína?
Ahogy már említettem, a károsult államok nem rendelkeznek joghatósággal arra, hogy Kínát felelősségre vonják. Igényüket egy államok felett álló központosított intézményrendszer előtt sem tudják érvényesíteni, lévén ilyet a nemzetközi jog nem ismer. Kína felelősségre vonása akkor képzelhető el, ha nemzetközi szerződés keretei között önkéntesen aláveti (alávetette) magát valamely fórum joghatóságának. Érdemes megemlíteni, hogy Kína 1972. december 5-én felmondta az 1946-os deklarációt, így nem csatlakozott a Nemzetközi Bíróság kötelező joghatósági rendszeréhez.
Úgy tűnik tehát, hogy a NER fenti szabályainak megsértése nem elégséges a felelősségre vonáshoz, hiszen a NER vitás kérdések rendezését szabályozó 56. cikke szerint Kína abban az esetben citálható választottbíróság elé az ügyben, ha ehhez önként hozzájárul. [Spoiler alert] Nem fog.
A WHO Alkotmányának 75. cikke azonban tartalmaz egy joghatósági kikötést:
Ennek az Alkotmánynak magyarázatára vagy alkalmazására vonatkozó minden olyan kérdést vagy vitát, amelyet tárgyalás útján vagy az Egészségügyi Közgyűlés által nem lehet rendezni, a felek a Nemzetközi Bíróság szabályzatának megfelelően az említett Bíróság elé visznek, hacsak az érdekelt felek a rendezés más módjában nem állapodnak meg.
Kérdés, hogy a járvánnyal kapcsolatos információk elhallgatásával okozott károk megtérítésére vonatkozó tagállami igény tekinthető-e a WHO Alkotmány alkalmazására vonatkozó tagállamok közötti vitának. Ha a válasz igen, akkor Kína perelhető a Nemzetközi Bíróság előtt, azonban csak a WHO Alkotmány megsértésére alapozva.
Igazolható-e a WHO Alkotmányának megsértése?
A WHO Alkotmánya túl általános szabályokat tartalmaz, ezzel szemben a NER konkrét kötelezettségeket. Konkrét szabály megsértését pedig könnyebb igazolni. A károsult államok tehát abban érdekeltek, hogy a WHO Alkotmány keret jellegű előírásának megsértését valamelyik konkrét NER szabály megsértéséből vezessék le.[12]
- A WHO Alkotmányának 64. cikke szerint „Minden Tagállam az Egészségügyi Közgyűlés által megállapítandó módozatok szerint statisztikai és járványügyi jelentéseket szolgáltat”.
- NER 6. cikk (2) bekezdése szerint: A fent idézett (1) bekezdés szerinti “bejelentést követően a Részes Állam folyamatosan közli a WHO-val a bejelentett eseményre vonatkozóan rendelkezésére álló aktuális, pontos és kellően részletes közegészségügyi-járványügyi adatokat, amelyek lehetőség szerint magukban foglalják az esetdefiníciókat, a laboratóriumi eredményeket, a kockázat forrását és típusát, az esetek és a halálozások számát, a betegség terjedésére ható körülményeket és az alkalmazott egészségügyi intézkedéseket; szükség esetén a Részes Állam beszámol az esetleges nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetre való reagálás során felmerült nehézségekről és a szükséges támogatásról.”
- Az Egészségügyi Közgyűlés a WHO Alkotmányának 64. cikke alapján meghozott határozata szerint[13] a statisztikákat a nómenklatúra-rendeletekkel összhangban kell elkészíteni.
A károsult állam tehát arra hivatkozhat, hogy a WHO Alkotmányának 64. cikkét a NER 6. és 7. cikke, valamint az Egészségügyi Közgyűlés nómenklatúra-rendelete tölti ki tartalommal. Egy esetleges eljárás alapjául szolgálhat az az állítás, miszerint a NER 6. és 7. cikkének megsértése, illetve a statisztikák nómenklatúra-rendeletekbe ütköző közlése a WHO Alkotmányának megsértését, így nemzetközi szerződésben rögzített kötelezettség megszegését jelenti.
Mindez a károsult állam által követelt jóvátétel (kártérítés) jogalapját jelentheti. Emellett a ténybeli alapot is bizonyítania kellene a károsult államnak, azaz, azokat a Kína (illetve hatóságai) által megvalósított konkrét cselekményeket, amelyek jogellenessége, a fentiek szerint állítható.
Konklúzió
Ahogy ebből az írásból is látható, a károsult államok előtt akadályok sorozata áll, ha Kína felelősségének jogi úton való megállapítását kívánják elérni. Mennyiben bizonyíthatóak az információ-visszatartások? Miként lesz igazolható az információ elhallgatása és a bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni károk közötti ok-okozati összefüggés? A károsult államok megtettek-e minden intézkedést annak érdekében, hogy a kárukat elhárítsák, veszteségeiket enyhítsék? A megannyi felmerülő kérdést említés szintjén sem érintettem.
Ugyanakkor Kína nem dőlhet hátra. A WHO Alkotmány megsértésére hivatkozás – dacára annak, hogy áttételes és közvetett – véleményem szerint a legkevésbé sem tekinthető jogi abszurditásnak. És még ha Kína ezekben a nemzetközi jogi eljárásokban nem is marasztalható el, félő, hogy a nemzetközi közvélemény előtt Kína hatalmas károkat fog elszenvedni. A presztízsveszteség, ami egy ilyen üggyel jár, felbecsülhetetlen.
A jelen elemzés kizárólag a személyes véleményemet, jogászi álláspontomat tükrözi. A hivatkozott adatok, információk kizárólag nyilvánosan hozzáférhető szakirodalom, cikkek, elemzések, normaszövegek feldolgozásán alapul. A nemzetközi jog nem képezi a szakterületeim részét, a cikk megírását csupán a téma iránti érdeklődésem vezérelte.
Hivatkozásjegyzék:
[1] https://www.courtlistener.com/docket/17085710/state-of-missouri-v-peoples-republic-of-china/
[2] George P. Lakoff amerikai kognitív nyelvész és a nyelvészet professzora a Berkeley Egyetemen
[3] https://www.newyorker.com/culture/cultural-comment/whats-at-stake-in-a-viruss-name
[4] https://www.nytimes.com/2020/03/18/us/politics/china-virus.html
[5] https://www.washingtonpost.com/world/2020/02/01/early-missteps-state-secrecy-china-likely-allowed-coronavirus-spread-farther-faster/
[6] https://index.hu/techtud/2020/02/02/new_york_times_egy_honapon_at_titkoltak_a_koronavirust/
[7] https://www.nytimes.com/2020/02/06/world/asia/chinese-doctor-Li-Wenliang-coronavirus.html
[8] https://www.dailymail.co.uk/news/article-8172369/China-tried-cover-coronavirus-not-telling-truth.html
[9] https://www.nytimes.com/2003/04/13/weekinreview/china-discovers-secrecy-is-expensive.html
[10] https://www.who.int/mediacentre/news/releases/2007/pr31/en/
[11] https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=94800012.TV
[12] https://www.ejiltalk.org/taking-china-to-the-international-court-of-justice-over-covid-19/
[13] https://www.who.int/classifications/icd/docs/en/NOMREGS.pdf
TERMŐFÖLD ÉRTÉKESÍTÉSEK PROBLEMATIKÁJA A KORONAVÍRUS-JÁRVÁNY IDEJÉN
A koronavírus-járvány idején sem áll le a termőföld-forgalom. A gazdák egy része kihasználja az alkalmat, és meglátogatja a települési önkormányzatot, hogy ellenőrizze, vajon van-e olyan ügylet, amibe érdemes elővásárlóként belépni. A hirdetőtábla ellenérzése talán még a lakhelyelhagyás alapos indokául is szolgálhat a kijárási korlátozásról szóló 71/2020. (III. 27.) Korm. rendelet 4. § (1) bek. r) pont szerint. Sokuknak azonban azzal kell szembesülniük, hogy a polgármesteri hivatal – érthető módon – bezárta kapuit. Hiába jött a gazda…
Tekintsük át nagy vonalakban, hogy föld eladása (vagy haszonbérlet) esetén milyen szabályok vonatkoznak a kapott ajánlat elővásárlásra jogosultakkal való közlésére:
– az adásvételi szerződést a föld fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője útján hirdetményi úton kell közölni;
– a hirdetményi úton történő közlés a települési önkormányzat polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára való kifüggesztéssel történik;
– joghatályos közlésnek az adásvételi szerződés hirdetményi úton történő közlése minősül;
– ezzel egyidejűleg a jegyző a hirdetményi úton történő közlés tényéről elektronikus tájékoztatót tesz közzé a magyarorszag.hu kormányzati lapon.
Felvetődik a kérdés: a koronavírus-járvány alatt a jegyzőnek közzétételre megküldött, de csupán a magyarorszag.hu-ra feltett ügyletekről, hogyan értesül a jogosult? Miként gyakorolja az elővásárlásra jogosult gazda e jogát, ha tegyük fel nincs internet elérése, vagy okos eszköze?
A kérdés természetesen költői.
Azokban az esetekben, ahol a polgármesteri hivatal kizárta az ügyfélforgalmat, aggályos, hogy a Földforgalmi törvény szerint joghatályos-e – a nem hozzáférhető hirdetőtáblán, vagy online – kifüggesztés. Szakmai álláspontom szerint nem joghatályos, így sérülni látszik az elővásárlási jog.
A törvény egészen egyértelmű abban a tekintetben, hogy a közlési kötelezettség eladót terheli és így annak szabálytalansága is a tulajdonos, eladó terhére esik. Ebből pedig egyenesen következik, hogy amint az érintett ügyletekről az érdekelt gazdák értesülnek – legyen az a járvány lecsengését követően, akár hónapok múlva – úgy tűnik, meg fog nyílni a közlés szabálytalansága miatt bekövetkező, elővásárlási jogsérelemből adódó igényérvényesítési joguk.
Elővásárlási joguk megsértésére hivatkozással kérhetik majd a bíróságtól annak megállapítását, hogy a megkötött ügyletek velük szemben hatálytalanok és az köztük és az eladó között jöttek létre.
Ez tehát a földek forgalombiztonságát igencsak kellemetlenül érintő nemkívánatos következménye lehet a pandémiának. Érdemes tehát eladóként óvatosabban eljárni, akár megfontolni a tranzakciók elhalasztását.
A fentiek a személyes jogászi álláspontomat tükrözik, a következtetéseim nem minősülnek jogi tanácsadásnak, főleg nem hivatalos álláspontnak, továbbá arra sem alkalmasak, hogy konkrét ügyekben az ügyvéd jogi tanácsadását helyettesítsék. Jelen írás szerzői jogi védelem alatt áll.
Kettős Kényszer - a családvédelmi akcióterv és a pandémia nem várt összefüggései
A koronavírus járvány radikálisan átformálta a családok mindennapjait. Maradj otthon! Szól a felhívás. A kijárási korlátozás miatt a családok százezrei élik összezárva mindennapjaikat, ennek minden előnyével és hátrányával. A környezetemben sokan úgy vélik, ha egy-két hónapot nem bír ki egy házasság, az olyan is. De ki tudja, mikor ér véget? Meddig leszünk összezárva? A bizonytalanság pedig csak mélyíti a családi konfliktusokat.
A járvány tehát vitathatatlanul új kihívás elé állítja a házastársi kapcsolatokat. Kihívás pedig már békeidőben is volt bőven, hiszen ne felejtsük el, hogy a házasságkötések közel fele[1] válással végződik.
Pillantsunk a jósgömbbe:
- Vuhanban a koronavírus miatt felállított karantén idején megnőtt a válások száma, illetve háromszorosára nőtt a jelentett családon belüli erőszakos cselekmények száma 2019 év azonos időszakához képest[2].
- Egy Sanghajban praktizáló válóperes ügyvéd szerint az ügyeinek száma 25 százalékkal emelkedett a járvány alatt[3].
- Az Egyesült Királyságban a családjogi ügyvédek már karácsony után azt tapasztalták, hogy 230 százalékkal nőtt a „válni akarok” kifejezésre való internetes keresések száma. Ugyanilyen növekvő trendet várnak a pandémia alatt[4].
- New Yorkban is rengeteg válásra számítanak az ügyvédek, ha véget ér a karantén miatti kényszeregyüttlét[5].
- A kijárási korlátozásokkal érintett területeken világszerte drasztikusan emelkedett a családon belüli erőszakos cselekmények száma: egyes források szerint Brazíliában 40-50 százalékkal, Katalóniában 20 százalékkal, Cipruson pedig 30 százalékkal több esetszám volt megfigyelhető[6].
Könnyen belátható, hogy minél jobban elhúzódó lesz a szabad mozgás korlátozása, annál jobban szaporodni fognak mind a válások, mind a családon belüli erőszakos cselekmények. Talán sok esetben a válás jelentheti az egyetlen kiutat.
De mi történik, ha nem tudunk elválni?
El is jutottunk a családvédelmi akcióterv keretében széles körben igénybe vett támogatások (CSOK, babaváró hitel) és a kijárási korlátozás összefüggéseihez. A CSOK és a babaváró hitelt szabályozó kormányrendeleteket elemezve a következők állapíthatóak meg.
Ha a házaspár a válás (házasság felbontása) mellett dönt,
- CSOK esetében visszafizetési kötelezettségük keletkezik, ha az ingatlant a támogatás felvételét követő 10 éven belül értékesítik;
- babaváró hitel esetében a válást követően a kamattámogatás megszűnik[7], és vissza kell fizetni a támogatást.
A visszafizetés részleteinek kibontásától most eltekintek, de annyit érdemes rögzíteni, hogy súlyosan szankcionáltan, büntetőkamatokkal együtt és egy összegben kell visszafizetni a felvett támogatást[8].
CSOK esetében abban az esetben nem kötelesek a volt házastársaknak visszafizetni a támogatást:
- ha az egyik fél a másiktól megszerzi a CSOK-kal vásárolt ingatlan tulajdonjogát, és
- a kiskorú gyermekek (akikre tekintettel a CSOK-ot igénybe vették) a CSOK-os ingatlanban élnek tovább a tulajdonjogot megszerző féllel[9].
CSOK esetében megoldás lehet
- a válás előtti végtörlesztés (forrásigényes),
- ha az egyik házasfél marad a hitelben (forrásigényes)
- mindkét fél a hitelben marad (az egyik fél nem fizet, a másikon is végrehajtható)
- egyik fél kifizeti a másikat (forrásigényes).
Jól láthatóan tehát a kényszer-összezártságból sokaknak – főleg az alacsonyabb egzisztenciájú családoknak – nem lesz kiút. Satuba kerül(het)nek. A mérleg egyik oldalán az anyagi, a másik oldalon az érzelmi biztonság. Természetesen a házasságát mindenki jogosult felbontani, de sok esetben ennek egyenes következménye lesz a súlyos egzisztenciális válság. Ebben az esetben pedig várhatóan sokak inkább maradnak a házasságban, forrás híján egy háztartásban.
A probléma volumene azzal szemléltethető, hogy a 2016. januártól 2019. júniusig eltelt időszakban a hitelintézetek által folyósított családi otthonteremtési támogatások száma
több mint 94 ezer (!),
összege 218 milliárd forint volt[10]. 2020. januárban a babaváró hitelek állománya elérte az 500 milliárdos (!) összeget[11].
Érdemes tehát megnézni, hány házaspár részesült CSOK és/vagy babaváró támogatásban, és ezt összevetni a teljes válási arányszámmal[12], vagyis azzal, hogy a házasságok hány százaléka ér véget válással. Ez az arányszám 2013-ban 0,42 volt. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a CSOK és a babaváró hitel mely korcsoportokat érint a leginkább, akkor különösen aggasztó, hogy 2017-ben a házasságok stabilitása – a házasfelek kombinált korcsoportját tekintve – a 40-es éveikben járó pároknál volt a legkritikusabb, mivel a válások több mint egynegyedében (28%) mindkét fél ebbe a korcsoportba tartozott[13]. Azt hiszem, nem állunk távol a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy ez egy súlyos, sok ezer családot érintő válságot vetíthet előre.
Ahogy a devizahitel szerződések esetén az árfolyamváltozás, úgy a CSOK és babaváró hitel szerződések megkötésekor a kényszer-összezártság az a lényeges körülmény, amely nem volt előre látható.
Megfigyelhető, hogy a járvány alatt is a hitel felvételére buzdító cikkek jelennek meg a sajtóban, például „A Babaváró hitel igénylését nem érdemes a koronavírus miatt elhalasztani” címmel.[14] Hogy érdemes, vagy nem érdemes, azt a jövő dönti el.
Álláspontom szerint megfontolandó lehet a CSOK-ot és babaváró támogatást kihelyező hitelintézetek részéről, hogy a kockázatokról való tájékoztatás során nyomatékosan hívják fel a támogatottak figyelmét a válási statisztikákra, és arra, hogy a koronavírus járvány ezeket a kockázatokat feltehetőleg növelni fogja.
A fentiek a személyes jogászi álláspontomat, szakmai véleményemet tükrözik, a következtetéseim nem minősülnek jogi tanácsadásnak, főleg nem hivatalos álláspontnak, továbbá arra sem alkalmasak, hogy konkrét ügyekben az ügyvéd jogi tanácsadását helyettesítsék. Jelen írás szerzői jogi védelem alatt áll.
Hivatkozásjegyzék:
[1] a teljes válási arányszám 2013-ban 0,42 volt, forrás: http://epa.oszk.hu/03400/03464/00003/pdf/EPA03464_demografiai_portre_2015_027-039.pdf
[2]https://www.bloomberg.com/news/articles/2020-03-31/divorces-spike-in-china-after-coronavirus-quarantines
[3]https://globalnews.ca/news/6767589/china-divorce-rates-coronavirus/
[4]https://www.cnbc.com/2020/03/25/coronavirus-lawyers-expect-a-rise-in-divorces-after-self-isolation.html
[5] https://nypost.com/2020/04/03/sick-of-you-lawyers-see-coronavirus-divorce-uptick/
[6]https://qubit.hu/2020/03/28/karanten-idejen-vilagszerte-tombol-a-csaladon-beluli-eroszak
[7] a babaváró támogatásról szóló 44/2019. (III. 12.) Korm. rendelet 16. §
[8] meg kell jegyezni, hogy a hiteltörlesztési moratórium ezekre az esetekre is vonatkozik természetesen
[9] az új lakások építéséhez, vásárlásához kapcsolódó lakáscélú támogatásról szóló 16/2016. (II. 10.) Korm. rendelet 51. § (1)-(3) bekezdései, valamint a használt lakás vásárlásához, bővítéséhez igényelhető családi otthonteremtési kedvezményről 17/2016. (II. 10.) Korm. rendelet 37. § (1)-(3) bekezdései
[10] https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/lakashitel/lakashitel1906.pdf
[11]https://www.penzcentrum.hu/hitel/szinte-hihetetlen-mi-tortent-a-babavaroval-kezd-kifulladni-az-orulet.1089729.html?scode=fa54798f5a7be6e1402b21055ad59e95
[12] ez a mutató az egy adott évben kimondott válások számát viszonyítja az ugyanazon naptári évben kötött házasságok számához (forrás: http://epa.oszk.hu/03400/03464/00003/pdf/EPA03464_demografiai_portre_2015_027-039.pdf)
[13] http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/valas17.pdf
[14]https://bankmonitor.hu/cikk/a-babavaro-hitel-igenyleset-nem-erdemes-a-koronavirus-miatt-elhalasztani/
A KIJÁRÁSI KORLÁTOZÁS ÜZLETHELYISÉG BÉRLETÉRE GYAKOROLT HATÁSA
Egyre biztosabbak lehetünk abban, hogy a koronavírus járvány a gazdaság valamennyi szolgáltatási ágazatát drámai kihívás elé állítja. A begyűrűző gazdasági válság az üzlethelyiségek bérlőit sem fogja kímélni. Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy átfogó képet mutassak az üzlethelyiségek bérlőinek jogi helyzetéről, mely témában az utóbbi napokban egymással ellentmondásos írások jelentek meg.
– A boltbezárások és a kijárási korlátozás összefüggései:
A kijárási korlátozásról szóló 71/2020. (III. 27.) Korm. rendelet úgy rendelkezik, hogy lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyására kizárólag a rendeletben meghatározott alapos indokkal kerülhet sor. Az alapos indokokat a rendelet tételesen felsorolja.
Számos vállalkozás folytat olyan tevékenységet az üzlethelyiségükben, melynek látogatását a rendelet tiltja. Értelmezésem szerint nem hagyható el a lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás abból a célból, hogy például
– virágüzletbe, könyvesboltba látogassunk,
– ajándéktárgyat, szuvenírt vásároljunk,
– biliárdozni, kocsmába menjünk, stb.
Az érintett, helyhez kötött tevékenységet folytató, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni nem képes vállalkozások kénytelenek voltak bezárni boltjaikat, üzlethelyiségeiket.
A napokban több olyan – első pillantásra cinikusnak is nevezhető – álláspont látott napvilágot, mely szerint az érintett vállalkozások nem számíthatnak a jog támogatására, hiszen semmi nem tiltja, hogy bezárjanak.
Egyetértek azzal, hogy nem azért kellett bezárniuk, mert erre őket jogszabály kötelezte, hanem legfeljebb azért, mert a vásárlóiknak tiltja meg jogszabály, hogy a szolgáltatásaikat igénybe vegyék. Ennél azonban érdemesebb részletesen megvizsgálni a probléma polgári jogi vonatkozásait.
Az érintett vállalkozások egy jelentős része csekély tartalékkal rendelkezik. Azok a piaci szereplők, akik bérlik az üzlethelyiségüket, nem tudják nullára csökkenteni a kiadásaikat, folyamatosan veszteséget termelnek, tartalékaik így rövid idő alatt kimerülhetnek. Attól függően, hogy a kijárási korlátozás mennyire lesz elhúzódó, vélhetően már májusban számos vállalkozás képtelen lesz megfizetni a havi bérleti díjat a bérbeadók felé.
A bérlői érdeksérelemnek alapvetően két megoldása látszik: a bérbeadóval való közös megegyezés, amely leginkább a bérbeadók belátásának szolgáltatja ki a bérlőket, valamint a közös megállapodás hiányában kibontakozó jogvitás helyzet, melynek során a bérlő valamely törvényi rendelkezés alapján igyekszik majd szabadulni a díjfizetési kötelezettsége alól.
– Elsősorban a közös megegyezés lesz a megoldás:
A kialakult helyzetben meggyőződésem, hogy a bérlők számára felelősen kizárólag a bérbeadókkal történő közös megegyezés javasolható. Ha a felek szándékában áll az üzleti kapcsolat fenntartása, a rendelkezésre álló jogi eszközök tárháza végtelen. Megoldást jelenthet a bérleti díj arányos csökkentése, melynek keretében a felek belátják, hogy célszerű a kockázatot egyenlően, igazságosan vagy méltányosan – a felek teherviselési képességét is mérlegelve – elosztani.
A bérbeadó jól felfogott érdeke, hogy most ne a szerződés – ill. törvény – alapján őt megillető jogokhoz, és a bérlőt terhelő kötelezettségek való merev, görcsös ragaszkodás jellemezze a magatartását, hiszen egyrészt egyes ágazatokban őt felmondási tilalom korlátozza, másrészt pontos adatok hiányában is vélelmezhető a bérleti piacon minden bizonnyal kialakuló súlyos keresleti válság.
A bérlőket érdemes tehát arra ösztönözni, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak a bérbeadókkal. Nem szerencsés, sőt egyenesen igen kártékony ezért a bérlők olyan irányú uszítása, amely a bérbeadókkal való jogvitát támogatja. Ez maradjon az ultima ratio. Határozott álláspontom szerint ugyanis a hatályos szabályozás nem biztosít egyértelműen jogalapot arra a bérlőknek, hogy díjfizetési kötelezettségük alól – önmagában – a pandémiás veszélyhelyzetre, a kijárási korlátozásra, a meghozott kormányzati intézkedésekre tekintettel szabaduljanak.
– A díjfizetés elmaradásának következményei:
Amennyiben a felek nem tudnak megegyezésre jutni (pl. akként, hogy csökkentett bérleti díjfizetésben, fizetési haladékban állapodnak meg), abban az esetben
– a bérlők a bérleti díjfizetéssel késedelembe esnek, az esedékesség és a megfizetés közötti időszakra késedelmi kamatot kell fizetniük;
– esetlegesen a határozott idejű bérleti szerződésük – bizonyos esetben jogellenes – felmondására kényszerülhetnek,
– a bérbeadó – a következményekre való figyelmeztetéssel ellátott írásbeli felszólítás, póthatáridő eredménytelen leteltét követően – azonnali hatállyal felmondhatja a bérleti szerződést és kártérítést követelhet a bérlőtől;
– felmondás esetén – ha a bérlő a helyiséget nem bocsátja vissza a bérbeadó birtokába –jogcím nélküli használónak minősül, melynek következményeként a jogosult részére a használati díjat köteles fizetni. A használati díj a bérleti díjjal azonos összeg.
Fontos, hogy a veszélyhelyzet alatt hozott kormányzati intézkedéseknek köszönhetően a turisztikai, a vendéglátóipari, a szórakoztatóipari, a szerencsejáték, a filmipari, az előadóművész, a rendezvényszervező és a sportszolgáltatást nyújtó ágazatok tekintetében a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó bérleti szerződéseket 2020. június 30-áig nem lehet felmondással megszüntetni. A felmondási tilalom a Kormány rendeletével a veszélyhelyzet fennállásáig meghosszabbítható. A bérleti díj a veszélyhelyzet fennállása alatt nem emelhető, még abban az esetben sem, ha azt a szerződés egyébként lehetővé teszi.
– Mentesülés a díjfizetési kötelezettség alól:
Az elmúlt napokban többen úgy hivatkoztak a Ptk. következő rendelkezésére, mint ami a bérlők problémáját egy csapásra megoldja. A divatos hivatkozási alappá vált rendelkezés szerint „Arra az időre, amely alatt a bérlő a dolgot a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatja, bérleti díj nem jár.”
A törvény azonban rendkívül szűk körben mentesíti a bérlőket a bérleti díjfizetési kötelezettség alól. Általában a bérlő érdekkörén kívül áll, ha olyan okból nem tudja használni a bérleményt, amely a bérbeadó szavatossági felelősségét alapozza meg, illetve amely pl. természeti csapás, vis maior miatt akadályozza a használatot.
Adja magát a kérdés, hogy a kijárási korlátozás miatti bezárás ilyen vis maior helyzetnek tekinthető-e?
Álláspontom szerint a válasz egyértelműen nemleges.
A használat valójában nem akadályozott, csupán korlátozott, hiszen a legtöbb esetben feltehetően a bérlők a vállalkozásaik eszközeit, árukészletet, stb. továbbra is a bérleményben tárolják. Tehát a bérlők a bérleményt használhatják.
– Mentesülés a kártérítési kötelezettség alól:
Mentesülhet-e a bérlő a kártérítési kötelezettsége alól?
Mindenekelőtt tisztázni szükséges, hogy mely esetben keletkezik kára a bérbeadónak. A napokban megjelent helyzetértékelések azt sejtették, hogy a szerződésszegéssel okozott kár a meg nem fizetett bérleti díj összegével azonosítható.
Ez álláspontom szerint alapjaiban téves megközelítés. Ilyen esetben kár lehet pl. a „fedezeti” szerződés megkötéséből adódó kár, vagyis az eredeti bérleti díj és az újra bérbeadás során elért bérleti díj – negatív előjelű -különbözete. Valójában ilyen esetek vélhetően elenyésző számban fognak előfordulni, hiszen a bérlők többsége birtokban marad, a fent említett ágazatokban pedig a felmondási tilalom miatt az újra bérbeadásra nincs jogi lehetőség.
A meg nem fizetett bérleti díj tehát nem kár, hanem tartozás, amely nem a szerződésszegés következményeként jár a bérbeadónak, hanem a bérleti szerződés – jogcím nélküli használat esetén pedig a lakások és helyiségek bérletét szabályozó törvény – jogcímén.
A kárfelelősség alól mentesülhet a bérlő, mivel azonban a jelen helyzetben ennek nemigen lesz jelentősége, ezért ennek mélyrehatóbb elemzése nem szükséges.
– Szerződés teljesítésének lehetetlenné válása
Mivel számos olyan tanács volt olvasható, hogy a jelen helyzetben a bérlők hivatkozzanak a szerződés lehetetlenné válására, röviden erre is kitérek.
A bérleti díj megfizetése, mint a bérlő főkötelezettsége, pénzszolgáltatásnak minősül. A szerződés teljesítésének lehetetlenné válása tárgyi esetben abban az esetben valósulna meg, ha a bérlő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a pénzszolgáltatási, pénzfizetési kötelezettségét. Sem a járvány, sem a kormány által meghozott intézkedések nem gátolják objektíven azt, hogy a bérlő megfizesse a bérleti díjat.
A pénzfizetést objektíven akadályozná az az eset pl., ha a bankrendszer összeomlana, a bankokból nem lehetne pénzt felvenni, nem lehetne utalást teljesíteni és ezzel együtt a kormány teljes lakhelyelhagyási tilalmat is elrendelne. Azonban még ilyen szélsőséges helyzetben is kétséges, hogy a lehetetlenülésre a bérlő eredményesen hivatkozni tudna, hiszen a szolgáltatás nem véglegesen lehetetlenülne el, hanem csupán átmenetileg ütközne akadályba.
A legsúlyosabb ellenérv ugyanakkor a lehetetlenüléssel kapcsolatban, hogy a lehetetlenülés a bérleti szerződést megszünteti, s ennek alapján a bérlő köteles lenne a birtokot átruházni a bérbeadóra.
– Bírósági szerződésmódosítás:
A törvény szerint bármelyik fél a szerződés bíróság általi módosítását kérheti, ha a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható;
- a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
- a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
Itt is rögzíteni szükséges, hogy a szerződés bírósági módosítása nem lehet visszamenőleges hatályú, legkorábbi időpontja a szerződésmódosítás iránti kereset benyújtásának időpontja, azonban a bíróság jövőbeli időpontot is megjelölhet a szerződés módosítására.
Ahogy az a devizahiteles ügyekkel kapcsolatos egységesített bírói gyakorlatban már 2013-ban kikristályosodott, a bírói szerződésmódosítás arra szolgáló jogi eszköz, hogy egy-egy konkrét szerződés esetében orvosolja a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértő hatását. Nem alkalmas jogi eszköz azonban arra, hogy társadalmi méretű gazdasági változásoknak azonos típusú szerződések nagy tömegét hasonlóan – csak az egyik fél számára hátrányosan – érintő következményeit orvosolja. Ha ezeket a hátrányos következményeket a jogalkotó bizonyos körben jogszabállyal rendezte, a jogalkotói beavatkozás e körben az egyedi bírói mérlegelést kizárja.
– Jogalkotó szerepe a helyzet megoldásában:
A kialakult helyzet megnyugtató rendezésének módja a fent hivatkozott kúriai jogegységi határozatban került megfogalmazásra. A koronavírus világjárvány borítékolhatóan világméretű gazdasági változást fog eredményezni. Mivel csaknem minden bérleti szerződés egyedi, ezért a jogvitákat is csak egyedileg lehet megítélni. Véleményem szerint a fentiek is alátámasztják, hogy a jogalkalmazás szintjén jelen pillanatban a bérleti szerződésekkel kapcsolatos nyitott kérdésekre nem adható sematikus válasz. Ezért ahány szerződés van, annyi választ kellene találni a problémára.
A bérlők széles körét érintő hátrányok kiküszöbölése céljából jogalkotói beavatkozás szükséges.
Végül kötelességem rögzíteni, hogy a fentiek a személyes jogászi álláspontomat tükrözik, a következtetéseim nem minősülnek jogi tanácsadásnak, főleg nem hivatalos álláspontnak, továbbá arra sem alkalmasak, hogy konkrét ügyekben az ügyvéd jogi tanácsadását helyettesítsék.
A drbecskehazi.hu honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
A drbecskehazi.hu a honlapnál engedélyezettek az ún. süti beállítások a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.